S a niklai dombocsk�kn�l ink�bb illik a S�ghoz, a Soml�hoz �A hegy boltozatin n�ma hom�ly borong" sor is. Bel�thatjuk azonban, hogy e kertnek nem a konkr�t t�jhoz k�t�tts�ge a l�nyeges. Az igen r�gi gy�ker� s a felvil�gosod�s kor�ban meglehet�sen �ltal�nos kertmot�vum az ekkori term�szetszeml�let egyik leggyakoribb kifejez�je. V�r�s Imre n�gy jellegzetes megjelen�si form�j�t k�l�nb�ztette meg. Lehet mulat�kert, a szerelem kertje, a sztoikus megnyugv�s kertje �s sorskert (�let- �s hal�lkert). A k�zel�t� t�lben mind a n�gy mot�vumt�pus megjelenik. A meghat�roz� a sorskert�, de �ppen ennek �rz�kletes rajz�hoz van sz�ks�g a mulat�kert mot�vum�ra a term�szetben is �s az emberi sorsban is. A szerelem kertj�nek var�zsa lehetne a legnagyobb ellener�, de a sorsot az sem akaszthatja meg. Mindazon�ltal a sors m�g nem befejezett. A term�szet ugyan - �tmenetileg - "szomor� s kiholt", de az emberi �letben m�g "csak" sejtelem, hogy "Lassank�nt koszor�m bimbaja elvir�t". Azaz tov�bb tart az �let - e sejt�ssel-tud�ssal terhelten.
"Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül" (Horác) Az idő múlását mindig természeti képpel (főleg késő őszivel) ábrázolja (pl. A közelítő tél. A táj nála nem leírás, hanem élete drámájának képe. A költemények alaphangja a melankólia, ezeknek a verseknek a fő műfaja az elégia Nagyon korai magány-verse a Magányosság című: nem lehet nem észrevenni a rokonságot Csokonai A Magánossághoz című költeményével. A magány ebben a versében még mint vágyott életforma jelenik meg (összekapcsolva a rousseau-i természetélménnyel). Bár a költemény műfaja óda, szókincse Berzsenyi későbbi elégiáinak hangulatát idézi (elfáradt, nyugodni, bánatos stb. ) Berzsenyi a görög és latin költőkön nőtt fel, gondolataikat – különösen Horatiusét – gyakran felidézi verseiben. Nem csupán a nagyon ismert Horác című költemény, hanem a Barátomhoz is az ismert horatiusi gondolatre épül: mindent elveszítünk, minden eltűnik, az élet rövid, ezért a pillanat szépségeit kell megragadni: " Minden órádnak leszakaszd virágát". ( A carpe diem mint gondolat, igen, de mint létforma, nem volt jellemző Berzsenyire. )