A túlságosan hosszú fürdőzés megzavarhatja a keringésünket. Csak nyugodtan Ne szálljunk ki hirtelen a vízből, mert azzal túlságosan megterheljük a keringési rendszerünket. A bőr kényeztetése A víz szárító hatású, ezért minden fürdőzés után kenjük be a testünket zsírosabb, hidratáló testápolóval. A legjobb, ha akkor tesszük ezt, amikor még a bőrünk egy kicsit nedves, és a krémet jól magába tudja szívni. Puha ölelés Amíg fürdünk, tegyük a törülközőnket és a fürdőköpenyünket a fűtőtestre – így kellemesen felmelegszenek, mire használni szeretnénk őket. Tartsuk magunkat melegen! A fürdőzés után ne siessünk a dolgunkra, hanem pihenjünk még egy kicsit. Egy fél órára feküdjünk le a kanapéra, és takarózzunk be. Ajánlott termékek
# tummytuck #hasplasztika#plasztikaiszaktanacsado#plasztikaiszaktanácsadás#plasztikaimutet#mutet#plasztika#hajmamoni#beautycoaching
Más helyszín, más műfaj is kell. Jin-jang élmény Kedden már egy 19. századi, faszerkezetű gyárcsarnokba érkezünk, olvasztókemencék és öntőüstök közé. Hatalmas a tér, de a fuvola és a harsona hangja sem veszik el benne. A Barnabás Fuvolakvintett és a Four Bones harsonanégyes nehéz dologba markolt, mikor összeállt, ugyanis egyik formációra sem gondolnak a zeneszerzők igazán. A kotta tehát kevés, zenei átiratot készíteni viszont izgalmas kihívás. Ennél csak az izgalmasabb, amikor ez a két együttes egymás mellé kerül egy estére. A fuvola suhanó pianói összekacsintanak a harsonák játékos erejével, a nők energiái a férfiakéval, a produkciók különállóak, a hangok mégis egymást támogatják - teljes a jin-jang élmény. A Four Bones Quartet fellépése A koncert legszebb része mégsem a zene, vagy a zenészek egymás iránti tiszteletének tapinthatósága, hanem az emlékezés magától értetődő csendje, ami a kvintett pár napja elhunyt tanárának és névadójának, Barnabás Zoltánnak szól. A lányok biztosak benne, hogy már Mozarttal kvaterkázik, sőt, a mester legkirívóbb zeneszerzői hibáit is megpedzette már neki.
Hétvégén még Péterfy Bori progresszív tombolásával integettünk a nyárnak egy utolsó utáni fesztiválnapon, és vártuk, hogy beüssön a barnán rezgő őszi űr. Amíg azonban lesznek emberek, akik simán kölcsönadják a nappalijukat koncerttérnek, vagy képesek öntőüstök és vizes medencék köré csalogatni másokat, zenét, vagy mesét hallgatni, addig távol marad az üresség. Bár jó néha elzarándokolni a Müpába, megnézni egy fotókiállítást a Mai Manóban, vagy a Szépművészetiben lekövetni az épp aktuális nagy művész életművének egy szeletét, még jobb elengedni olykor a mainstream kultúrafogyasztás görcsösen rángatott fonalát, hogy aztán arisztokrata merevség nélkül huppanjunk oda a medence szélére a zsíros kenyerünkkel. Mintha otthon lennénk. Ötödször is itt a Kultúrfürdő. A Barnabás Kvintett fellépése az Öntödei Múzeumban © Fülöp Máté Istállóból koncerttér Besétálunk egy budai ház udvarába, azt mondják, korábban bordély is üzemelt az egyik szárnyban, a nyilak viszont hátra irányítanak a fák közé. Csellószonátákat jöttünk hallgatni egy magánlakásba - a vendéglátó arról mesél, hogy az otthonuk évtizedekkel ezelőtt istálló volt és kocsiszín, alatta pedig barlang van, nem pince.